Görög Márta: A kegyeleti jog

Az emberiséget régóta foglalkoztatja a túlvilági létezés, a halál utáni állapot. Az egyes kultúrák, világnézetek mind-mind igyekeznek megtalálni a maguk válaszát az állandóan visszatérő kérdésekre. A halál ténye, bekövetkezte mindennapjaink sajnálatos és szükségszerű velejárója. Az elmúlás feletti bánat, a halállal szembeni félelem az élet időbeli határának tudományos tágítására sarkall. Küzdelmet folytatunk a betegségekkel, vírusokkal szemben, keressük, kutatjuk a klónozás, reprodukció kulcsát, s nem tehetünk mást, csak “küzdünk és bízva bízunk.”

A bennünket foglalkoztató kérdésekre a jog is igyekszik meglelni a maga válaszait. Ezek a válaszok azonban sokszor nem kielégítőek. Az ember halálával annak jogképessége is megszűnik, s mint ilyen, személyiségi jogok hordozója sem lehet, “csak az élő test hordozója a személyiségi jognak.”1 A személyiségi jogok elvesznének az ember halálával? Az érintett személy posthumus személyiségi értékei védelem nélkül maradnak? Ezek a kérdések dogmatikailag is jól megfontolt válaszokra kell, hogy sarkalljanak bennünket. A polgári jog a kegyelet jogintézményének megalkotásával törekszik biztosítani az elhunyt személyiségi értékeinek védelmét, kegyelet alatt az elhunythoz kapcsolódó emlékezés jogát értve, mely jog a jogszabályokban konkrétan meghatározott személyeket illeti meg.

Az Alkotmányban foglalt rendelkezés, valamint a Polgári Törvénykönyv előírásai ellenére nehezen tudjuk elfogadni – elismerve a puszta jogi realitás mellett az érzelmi dominancia előtérbe kerülését – az elhunyt személyiségi értékeinek megszűntét. Személyiségi értékekről beszélünk, hiszen a fentebb megjelöltek figyelembevételével az elhunyt személyiségi jogai kifejezés nem csupán fogalmi paradoxon. Az elhunyt jogképességének megszűntével már nem beszélhetünk személyiségi jogokról. Ugyanakkor valljuk, hogy személyiségi értékei nem hogy lehetnek, hanem az elhunytnak személyiségi értékei vannak, melyeket védelemben kell részesíteni, melyre jelenleg a kegyeleti jog intézménye a legalkalmasabb.

A kegyeleti jog jelenlegi szabályozása, a rá épülő jogalkalmazási gyakorlat számtalan specifikus területet érint, melyeket jelen tanulmányunkban nem kívánunk áttekinteni. A továbbiakban két szabályozási területtel – a kegyeleti jogosultakkal és a kegyeleti jog érvényesíthetőségének időbeli korlátai megjelölésével – foglalkozva igyekszünk feltárni a felmerülő problémákat, illetve megoldásukra javaslatot tenni.

1. A kegyeleti jogosultak
A kegyeleti jog sajátosságából eredően meg kell határozni az elhunyt személyiségi értékeinek védelmére jogosultak körét. Általánosságban elmondható, hogy mindazok a kegyeleti jog jogosultjainak tekinthetőek, akikben él az elhunythoz kapcsolódó emlékezés. Törő Károly fogalmi kategóriát alkalmazva Petrik Ferenc kétféle jogosultságot különböztet meg a kegyeleti jogosultság körében: az általános, illetőleg a különös jogosultságot. Az első körbe a halott emlékének a megőrzésére és ápolására irányuló jogosultságot és követelést sorolja másokkal szemben azért, hogy ennek gyakorlásában a jogosultat ne akadályozzák. Birtokosainak mindazokat tekinti, akik tudatában valamilyen emlékkép él az elhaltról. A különös jogosultságokat meghatározott személyi körhöz köti, ide sorolva a Polgári Törvénykönyvben megjelölt keresetindításra jogo-sultakat.2

Elfogadva Törő és Petrik kategórizálását kegyeleti jogosultként általános jogosultakat, különös jogosultakat, utóbbin belül további jogosulti köröket határozhatunk meg.

A) Általános kegyeleti jogosultak

A teljes cikk itt elérhető

Facebook Comments