Bár a színésznő már közel egy éve nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, ennek nem betegség volt az oka. Mint arról beszámoltunk, a nemzet színészét féltő gondoskodással óvta a családja. Mint azt a lánya korábban elmondta, édesanyja a korára való tekintettel vonult vissza. Barátaival leginkább telefonon tartotta a kapcsolatot.

A színésznő több filmben is szerepelt, többek között a Semmelweisben, a Rokonokban, Az aranyemberben, a Mire megvénülünkben, a Különös házasságban, a Lányarcok tükörben című produkcióban, a Beszélőben és A megfelelő emberben. A Szomszédok című teleregényben mindenki Lenke nénije lett.

A Szomszédok című sorozat író-rendezője, Horváth Ádám a Mire megvénülünk című hatrészes Jókai-feldolgozásában is együtt dolgozott a színművésszel.

Komlós Juci az elejétől a végéig, azaz 1987-től 1999-ig játszott a Szomszédokban; Zenthe Ferenccel - mint Lenke néni és Taki bácsi - szimbólumaivá váltak a teleregénynek.

Amikor az elején a szereposztást csináltam, csak bennük voltam biztos, a többiekben még nem. Mindketten boldogan vállalták, akkor még nem hittük, hogy tizenhárom évre - emlékezett a sorozat alkotója. Horváth Ádám hozzátette: a színművész addigra már abbahagyta a szakmát, ezért a Szomszédok ilyen értelemben színészi "feltámadás" volt számára.

Tüneményes volt vele dolgozni. Először is mindig felkészült volt, másodszor rendkívül pontos: kézzel kijegyzetelte a forgatókönyvből a saját szövegét, végszóval. Egy hangnyi nézeteltérés köztünk tizenhárom év alatt nem volt. Valami hihetetlen türelemmel, szelídséggel, komolysággal és szorgalommal csinálta a forgatásokat, és nagyon szerette" - szólt egykori munkatársáról és barátjáról Horváth Ádám.

Komlós Juci életének 93. évében hunyt el
Komlós Juci 1919. február 10-én született Szabadkán. 1935-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színészképző iskoláját, pályáját még abban az esztendőben a Király Színházban kezdte. Játszott Szegeden, Miskolcon, az Operettszínházban, 1947 után a Művész, a Magyar Színházban, a Vidám Színpadon, 1957-től a József Attila, 1965-től a Thália Színházban.

Pályája kezdetén szubrett- és naívaszerepeket alakított, később kiváló karakterszínésznő lett; játékát könnyedség, természetesség és érzelmi gazdagság jellemezte. A néma levente Ziliája, a Hamlet Ophéliája és a Koldusopera Pollyja, A szókimondó asszonyság Katája, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, a Kaméliás hölgy Margitja volt.

Jászai Mari-díjjal 1957-ben tüntették ki, három évvel később érdemes művész címet kapott, 1998-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé. 2002 márciusában, Lukács Margit eltávozását követően a Nemzet Színésze cím birtokosa lett.

A család már most bejelentett, hogy a színésznőt szűk családi és baráti körben temetik el.