Mostanában eléggé foglalkoztatnak a temetkezéssel kapcsolatos törvények. Mint te is tudod a nyáron történt enyingi esettel ( az ügyről hamarosan részletesen beszámolok. a szerk.) kapcsolatosan merültek fel bennem ezek a kérdések. Annak ellenére hogy ha kérdése volt a családnak akkor a lehetőségeimhez valamint a tudásomhoz mérten segítettem nekik, valamint az ügyből kifolyólag az ő valamint a mi családunk között idővel barátság alakult ki, s így szinte minden infót ami az üggyel érintett még melegiben megkapok.

Ami zavar a törvénnyel kapcsolatban az a következő.

Amikor megtörtént a baj akkor azonnal jeleztem neked amit te el is küldtél a Puskás úrnak ő adott rá egy megfelelő választ amibe mindenki mert s tudott kapaszkodni. Viszont annak idején még a 90-s évek végén megújították a temetkezési törvényt mivel a régi már elavult s kellett egy új törvény ami a sok magáncéget rendes törvényi keretek között tartja. Abban az időben mikor a törvény módosult bizony elég erős farkas törvények uralkodtak a temetkezés területén. Mindenki változást s nyugalmat remélt az új módosítástól, ami nagyrészt be is következett.

A gond csak ott van hogy meg lett alkotva egy szép és részletes törvény a temetkezésekre és temetőkre, ami mindenre megadja a megfelelő választ, ha valakinek problémája adódik. Viszont sehol nem lehet alkalmazni, mert a többi törvényben nincs megfelelő háttere. Hiába hivatkozik a temetkezési törvény többféle törvényi paragrafusokra, azok a paragrafusok újabb paragrafusokra mutatnak s a végén mindenfélét olvashat az ember de amit akart intézni az már rég nem létezik.

Példaképpen itt van az enyingi kegyeletsértés ügye. KEGYELETSÉRTÉS Nagybetűkkel írtam ami nem véletlen, hisz egy laikus ember számára ez a legnagyobb vétek amit a hozzátartozójával szemben bárki is elkövethet. a btk-ban egyetlen helyen pár sor erejéig lehet utalást találni a kegyeletsértésre, amely azt írja hogy pénzbírság valamint szabadságvesztéssel sújtható az elkövető az ügy súlyosságától függően. Na de sehol máshol semmiféle utalás nem található a kegyeletsértésre.

Ennyire nem érdekelné a törvényalkotókat az emberi életnek a legutolsó lépései? Valószínűleg így van, mivel egy kegyeletsértés esetén az elhunyt ügye elveszik a paragrafusok útvesztőjében de érdemben semmiféle megmozdulás nem történik. De miért nem történik? Egyik hivatal a másikra hivatkozik, a másik visszaküldi az elsőnek hogy nem az ő hatásköre. A helyi hivatalok jegyzőjére úgy lehet tekinteni mint egy istenségre, mert úgy néz ki hogy sérthetetlen, valamint minden külső szál a jegyzőre mutat vissza, amit ő akar az ugy is fog lenni, senki nem tud ellene tenni semmit, még ha akar se.
Az enyingi ügy is lassan már ott áll hogy sehogy se áll mivel mindenki arra hivatkozik hogy ez a helyi jegyző feladata, az meg elintézi minimális pénzbírsággal az egészet.

Na itt van az hogy hiába szép és jól kidolgozott a temetkezési törvény de nincs semmi háttere, kapaszkodója. Ez olyan amikor felépítünk egy háztetőt falak és támasztékok nélkül, annak is az a vége hogy nem áll meg s minden összedől. Ezen kellene talán már változtatni, vagyis hogy a btk, alkotmány s más egyéb törvények amik a temetkezéssel kapcsolatosak szorosan kapcsolódjanak egymáshoz, utaljanak egymásra.
Nemrég olvastam a kegyeleti oldalon hogy a Puskás úr valami törvény módosítást akar eszközölni a temetkezési törvénnyel kapcsolatban de talán nem kéne módosítani hanem mint írtam a hátteret kellene előbb megváltoztatni, de én nem akarok beleszólni ebbe.

Tisztelt Péter. Várom a reakciódat a levelemmel kapcsolatban.