E néhány gondolat a hozzátartozókhoz szólna, de remélem maga a temetkezési vállalkozó is szán rá néhány percet és elolvassa.
Régóta foglalkoztat az ÜGY, hogy milyen helyzetbe kerül a hozzátartozó akkor amikor az elkerülhetetlen eléri családját vagy ismerősét? Kihez fordul, kitől kér segítséget?
Tapasztalataim amiket az idő alatt szereztem amióta a temetkezés és a temetkezési szokásokat figyelem Magyarországon elég vegyes beállítást mutat. Változó a kép, és változó a temetkezési szolgáltatást végző társadalom is. A Magyarországon bejegyzett temetkezési vállalkozó száma, ma kb. 800-ra tehető, de ebből információim szerint kb. 500 működik.
Természetesen e tevékenység szigorú szabályokhoz kötődik, amelyek betartása szintén szigorú ellenőrzést igényelne, bár ez kissé féloldalasra sikeredett. Mármint az ellenőrzés.
Az erre hivatott hivatalok inkább azt figyelik, melyik cég próbálkozik tiltott reklámmal, tiltott helyen és kevésbé kerül terítékre azon cégek hiányosságai, vagy inkább szabálytalanságai, amelyek összekeverik a kegyeletet a kenyér illetve halszállítással. Jól olvassák, halszállítással. Példa lenne sok, de én egy-két igazán kirívó esettel rukkolnék elő, ami kimerít mindent, ami egy ilyen szolgáltatásban kegyeletsértő.
Cégmegnevezés nélkül, megyéink egyikében az egyik temetkezési szolgáltató, azonos gépjárművel szállítja utolsó útjára az elhunytat, mint amiben a kenyeret viszi, szintén saját boltjába.
Vagy egy másik.
A rendőrségi ügyeknél, amikor a kórház patológiai osztálya, esetleg a nyomozást végző rendőri hatóság kéri az elhunyt átszállítását egy másik településre bármilyen vizsgálatra, a hozzátartozónak nem lehetne kiszámlázni a halottszállítási díjat, hiszen azt hivatalból, a szállítást kérő fizeti. Ebben az esetben mivel a hozzátartozó nincs tisztában a jogszabályokkal, mi következik? Eltalálták. A hozzátartozó felé is kiszámlázzák a halottszállítási díjat.
Ez csak két eset a sok közül.
"Sok panaszos levél illetve telefon érkezik hozzám, maguktól a vállalkozóktól is és hamarosan külön oldalt szentelek ezeknek a történeteknek." (2008)
A temetésről.
A tragédia után az első gondolat:
Kihez forduljak?
Kitől várhatok, megbízható, és kegyelettel teljes szolgáltatást?
Manapság “ezer helyről” kaphatnék információt mindazon kérdéseimre, amire, mint “megrendelő” szükségem van, de mire van szükségem, mint hozzátartozó?
Ismerve a mostani helyzetet, lelkiismeret furdalás nélkül állíthatom, hogy a hozzátartozó nehéz helyzetben van.
A temetkezési törvény módosított változata sem felel meg ( véleményem szerint) a tisztességes “versenyszellemnek”. A törvény, nem “hozzátartozó barát”, mert nem ad lehetőséget a választásra, pedig a választás mindig a választó joga. Még itt is.
Ne a kórházban adja a kezünkbe az orvos, vagy a patológusa “névjegykártyát”. Nekésőn a temetés alatt, vagy utántudjuk meg, hogy rosszul álasztottunk és lett olna más isakit megfelelő ismerettel, MI választunk. Szeretnék én, vagy Önök választani, a számunkra legmegfelelőbb szolgáltatók között.
A temetkezés, temetés és a temetők összefüggései
A példa mellyel megpróbálok fényt deríteni a problémákra igen egyszerű és sajnos szinte mindennapos. A hozzátartozó a választott temetkezési vállalkozótól megrendeli a teljes körű szolgáltatást azt várva, hogy a temetkezési vállalkozó abban temetőben temeti el az elhunytat, ahová a hozzátartozó - vagy az elhunyt a végrendeletében kívánta. A temetőüzemeltető azt mondja a vállalkozónak, hogy ha nem helyi,természetesen megteheti de csak ha kifizeti az üzemeltető által megszabott temető használati díjat (mindenütt más az összeg) ami plusz költség a temetést végző részére és ki is fogja számlázni a hozzátartozónak, temetést kérőnek.
A törvényről
“ Temetni - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet. A temetés történhet világi vagy egyházi szertartás szerint.
A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetõk határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.
Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettetõ személyére aránytalanul nagy terhet. Ha az elhunyt korábban nem határozta meg a temetés módját és helyét, akkor ezt az határozza meg, aki az eltemettetésrõl gondoskodik.
Fontos tudni, hogy a temetés csak hamvasztás nélkül lehetséges abban az esetben, ha a temetésrõl több személy gondoskodik, és õk nem tudnak megállapodni a temetés módjáról. “www.kegyelettel.hu
A hozzátartozó joga megválasztani a temetkezési vállalkozót, valamint a temetés színhelyét, vagyis a temetőt ahová temetetni kívánja elhunytját.
Anomália.
Én kiválasztom a vállalkozót, de a szolgáltatást nem végezheti el a kívánalmaim szerint, mert a helyi temető üzemeltető (sok esetben az Önkormányzat) mindent megtesz a rendeleteiben és a településen működő temetkezési szolgáltatóval kötött szerződéseikben, hogy más megyéből érkezett vállalkozó ne temethessen az adott településen-vagy mint írtam külön pénzért, amit ugye a hozzátartozóra hárítanak...(hozzáteszem, nem a vállalkozó hibája)
Megint kénytelenek vagyunk nem az általunk legmegfelelőbbnek tartott vállalkozót felkérni a szolgáltatásra, hanem azt akinek szerződése van a temető üzemeltetőjével, ha nem tudunk plusz pénzt fizetni.
Én úgy gondolom, amíg a temetkezési törvény nem kegyelet illetve hozzátartozó barát, addig van mit tenni.
A reklám kérdése
A Temetkezési Törvény paragrafusa kimondja, hogy a temetkezési vállalkozó reklámjaiban kizárólag logó, cégnév, közvetlen telefonszám és elérhetőség, cím megjelenítése és a temetkezés szóengedhető meg. Semmi egyéb.
Akkor megint nem tudok választani. Mind egyforma.
A FVFpedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a tilos reklámokat kiszűrje. ( Ez a dolga) A baj az hogy a temetkezési cégek sajnos egymást is feljelentgetik főleg ha egy területen, vagy településen szolgáltatnak és ilyenkor ajogellenes reklámra hivatkoznak. Neki miért lehet, nekem miért nem. Az ÁNTSZ, vagy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség természetesen a törvény keretein belül jár el, tehát kimegy és büntet. Ha jól tudom ebben az évben idáig hárommillió forintot rótt ki. Elméletileg jogosan. Én nem a büntetéssel kezdeném, hanem a felvilágosítással. Mit tehetsz, és hol teheted.
Viszont vannak olyan temetkezési cégek, akik nem a reklám törvényt szegi meg, hanem a kegyeletit és érdekes módon ezek nem tűnnek fel.
Van itt még valami, ami érdekes. A nagy temetkezési vállalkozók, nevet most sem említek, minden lelkiismeret furdalás nélkül éjszakánként “lenyomnak” egy-két reklámot valamelyik csatornán, ahol megtekinthetjük csodálatra méltó temetkezési kellékeit. Valamelyik éjszaka erre ébredtem.
Én úgy gondolom nem lenne baj ezzel addig, amíg ezt a nem túl jó Temetkezési Törvényt mindenki betartaná, vagy a törvényalkotónak bevonnának egyszerű vállalkozókat is a törvény megalkotásába.
Én mint kívülálló – bár nem tudom meddig – megpróbálok segíteni a családnak, hozzátartozóknak vállalkozóknakmunkámmal, de azt észre kellene vennie a temetkezési társadalomnak, hogy inkább összefogni és segíteni kellene, ne történhessen mégegyszer olyan súlyostragédia ebben a szakmában mint Enyingen történt a napokban.
Arold Péter
|
