Egy hónapon át tartó kemény harcok helyszíne volt 1944 telén Sirok környéke, ahol a 49. szovjet lövészhadtest indított támadást a Tarna völgyében kiépített német arcvonalak ellen. Ebben a körzetben a 24. és a 21. német páncélgránátos ezredek részei ásták be magukat, köztük az az üteg is, amelynek katonái Szajláról lőtték az előrenyomuló szovjet csapatokat. Az akkor kilencéves Csabai István naponta látta őket, miután a Kossuth utcai házuk közelében állították fel az ágyújukat.
– Sokáig állomásoztak itt, s nagyon barátságosak voltak velünk. A különböző korú katonák között szolgált egy húsz év körüli fiú is. A harcok szünetében néha megengedte, hogy játékból meghúzzam a löveg elsütőzsinórját. Később sokan meghaltak közülük – mondta.

Koszorúzással egybekötött tiszteletadásra sorakoztak fel a német tartalékosok a háborúban elesettek emlékművénél. Fotó: Szilvás István

Az idős férfi akkor idézte fel ezeket az emlékeit, amikor az Egerben vendégeskedő német tartalékos katonák Szajlára látogattak, hogy tisztelegjenek elődeik nyughelyénél. A térségben folyó harcok során háromszáz német katona vesztette életét, közülük tizenhatnak a földi maradványai nyugszanak az itteni temetőben.
– Húsz évvel ezelőtt emlékművet állítottunk a két világháborúban elesett falubeliek névsorával. Az alapozáskor egy német katona maradványaira bukkantunk. Egy zöld színű üveget találtunk a lábainál, abban volt a személyi azonosítója – mutatta a megsárgult papírlap másolatát Vahalcsik István. A dokumentum szerint az elesett 21-es „panzer-grenadier” az 1912-ben született Erich Spielwak volt, akit 1944. 11. 19-én vesztettek el társai.

A település akkori vezetője arról is beszámolt az Unterfranken megyei tartalékosoknak, hogy a korabeli szemtanúk beszámolója alapján a többi katona sírhelyét is megtalálták. Amikor pedig sor került a temető rendezésére, közös helyre – az emlékmű talapzata mellé – gyűjtötték össze a csontokat. Mint a polgármesteri hivatalban lezajlott találkozón elhangzott, az itt nyugvó tizenhat páncélgránátos közül tizenötöt már azonosítottak. Tizennégynek a neve a német hadisír-nyilvántartásban is szerepel.
– Későbbi egyeztetések után dől el, hogy végleg itt maradnak-e az elesettek maradványai, avagy átkerülnek a fővárosi központi katonai temetőbe – jegyezte meg dr. Werner Braun alezredes, aki a német tartalékosok szövetsége részéről kíséri figyelemmel a hadisírok kutatását. Egyben köszönetét fejezte ki a helybelieknek az önzetlen kegyeleti tevékenységért.

A beszélgetést követően a terepszín egyenruhát viselő katonavendégek – a Magyar Tartalékosok Szövetsége Heves Megyei Szervezete tagjainak, valamint Vincze Imréné polgármester és az önkormányzat képviselőinek kíséretében – felsorakoztak a temetőben lévő emlékmű előtt. A jelenlévők Hans Seidl hadnagy vezényletére hajtottak fejet a háború magyar és német katonaáldozatai előtt, majd a talapzatnál elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Emlékművet kívánnak emelni az elesettek tiszteletére

Dr. Werner Braun alezredes tájékoztatása szerint a német Háborús Hadisírgondozó Egyesület az 1950-es évek óta kutatja a különböző országokban elesettek nyughelyeit. A helybeliek és a német tartalékosok közreműködésével az elmúlt három évben Heves megyében háromszáz itt eltemetett katonát azonosítottak. Az első részfeltárásra Szajlán került sor, ezt követi majd Kápolna, Feldebrő, Recsk és Sirok térsége. A feltárások után a német hadisírgondozó egyesület és a Vöröskereszt útján keresik meg, s értesítik a hozzátartozókat. A katonák földi maradványairól a budapesti német katonai attasé, valamint az egyesület gondoskodik. Az előzetes tervek szerint mindenhol emlékművet, illetve -táblát kívánnak állítani, a Feldebrőn feltárt csontokat pedig – a Heves és az Unterfranken megyei tartalékos szervezet tagjainak díszkíséretében – a fővárosba szállítják majd.

Szilvás István