 |
|
"Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát
Nem bÃrva, leroskad a pálya felén;
Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,
Melyet vigaszul hagy a futó remény."
Arany János
|
|
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
Thomas Mann
|
|
Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. IdÅ‘nként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, mÃg végül az embert is eltemetik.
Wass Albert
|
|
|
 |
|
Elhunyt Lehotka Gábor orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára.
2009-12-30 13:08:19
Elhunyt Lehotka Gábor orgonaművész |
|
Testvérének közlése szerint a Liszt-dÃjas művészt kedden, 71 éves korában, hosszan tartó betegség után, a váci Jávorszki Ödön Kórházban érte a halál.
Lehotka Gábor 1938-ban született Vácon. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti FÅ‘iskolán folytatta tanulmányait 1958 és 1963 között. ElsÅ‘ tanára Pikéthy Tibor zeneszerzÅ‘, a váci székesegyház orgonistája volt. KésÅ‘bb Hammerschlag Jánostól, Halász Kálmántól és Gergely FerenctÅ‘l tanult, a fÅ‘iskolán pedig Pécsi Sebestyén tanÃtványa lett. Zeneszerzésre Sugár RezsÅ‘, majd Szervánszky Endre oktatta.
1963-tól az Országos Filharmónia szólistája lett, ezzel elindult hazai koncertkarrierje. 1965-tÅ‘l külföldön is gyakran fellépett, visszatérÅ‘ vendége volt a német és francia fesztiváloknak, de a Szovjetunióba is gyakran hÃvták. 1969 és 1985 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1975-tÅ‘l a Zeneművészeti FÅ‘iskolán tanÃtott, 1985 és 1990 között egyetemi docensként, majd 1990-tÅ‘l egyetemi tanárként dolgozott. Tavalyi nyugdÃjba vonulásáig az orgona tanszéket is vezette.
Közel ötven hanglemezfelvételt készÃtett. Közreműködött a budapesti, kecskeméti, szekszárdi, szombathelyi és váci orgonák létrehozásában. Pályafutása során megkapta a Liszt Ferenc-dÃjat (1974), 1978-ban
Érdemes művész lett, 1983-ban pedig diplomával jutalmazta a Kodály Társaság. 1986-ban Művészeti Lovagrendet kapott Franciaországban, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki.
ZeneszerzÅ‘ként orgonaműveket, kamarazenéket, zenekari műveket zongoradarabokat és kórusműveket is alkotott. ElsÅ‘ könyve 1993-ban jelent meg Az én hangszerem, az orgona cÃmmel, ezt további két munkája követte: a Gorsium orgonaiskola (2000) és Az orgonatanÃtás módszertana (2000). |
|
|
|
Kedvencekbe |
Nyomtatóbarát változat |
Barátomnak küldöm |
|
 |
 |
|
|
 |
|
|
A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsÅ‘je, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettÅ‘l, kÃsértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkÃvül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.
Thomas Mann
|
|
|