A mai Vergina területén állt az ókori Aigai, a makedón királyság fővárosa, amely az i.e. 6-5. században élte virágkorát. Az i.e. 4. században azonban a királyság fővárosát Pellába helyezték át, Aigait i.e. 168-ban lerombolták a rómaiak.

A temetkezésre annak a helynek a közelében bukkantak, ahol tavaly a görög régészek meggyőződése szerint Nagy Sándor egyik tizenéves fiának földi maradványait is felfedezték. Mindkét halottat igen szokatlan körülmények között temették el. Először egy ismeretlen helyen helyezték "végső" nyugalomra őket, majd csontjaikat újratemették, mégpedig a város szívében, ami ellenkezett a korabeli szokásokkal.

Kriszula Szaatszoglu-Paliadeli, a thesszaloniki Arisztotelész Egyetem régészprofesszora szerint a most megtalált csontokat az ókori főváros piacterén elföldelt két ezüstedény egyikében fedezték fel, igen közel ahhoz a színházhoz, ahol i.e. 336-ban meggyilkolták II. Philipposzt, Makedónia királyát, Nagy Sándor édesapját. Az archeológus szerint az elhunyt a makedón királyi család tagja lehetett, akit valamikor az i.e. 4. század végén temettek el. A szakember ugyanakkor megjegyezte, hogy még korai találgatásokba bocsátkozni az illető személyazonosságáról, ehhez előbb meg kell állapítani nemét és korát.

Szaatszoglu-Paliadeli szerint a két ezüstedény igen hasonlatos azokhoz, amelyeket néhány évtizede a közelben egy királyi tumulusban (sírhalomban) fedeztek fel. Az akkor feltárt sírok egyikét II. Philipposz végső nyughelyeként azonosították. A régészprofesszor elmondta, hogy a 2008-ban egy aranyedényben felfedezett kamasz csontjai Héraklésznek, Nagy Sándor fiának földi maradványai, akit i.e. 309-ben gyilkoltak meg. (Nagy Sándor i.e. 323-ban bekövetkezett halála után birodalma szétesett, az utódlásért folytatott hatalmi harcban gyilkosság áldozata lett a világhódító anyja, féltestvére, felesége és mindkét fia). "Ez azonban csupán régészeti leleteken alapuló feltevés, de nincs semmi írásos bizonyítékunk" - hangsúlyozta Szaatszoglu-Paliadeli.

Sztella Drugu régész szerint, aki nem vett részt a feltárásokban, az a tény, hogy a két elhunytat nem a városi nekropoliszban, hanem a piactéren temették el, valamiféle büntetés lehetett, avagy törvényellenesen helyezték őket végső nyugalomra. "Bárhogy történt is, rendkívüli esemény volt, de Makedónia története tele volt cselszövéssel, bosszúval és a hatalomért folytatott véres harccal" - mutatott rá Drugu.

Forrás: mult-kor.hu