Kállai Ferenc 2005-ben került először kórházba vérnyomásproblémával, amit cukorbetegsége tovább súlyosbított, de az állapotán nem segített a kórházi kezelés, 2009-től már otthoni ápolásra szorult. A színész 1925. október 4-én született Gyomán, Krampner Ferenc néven.

Kereskedelmi szakközépiskolába járt, érettségi után rögtön a Színművészeti Akadémiára jelentkezett. A vizsgabizottság előtt Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versét akarta elmondani, de csak a negyedik sorig jutott. Azonnal felvették, és Kiss Ferenc, az egyik felvételiztető színész ekkor mondta neki: "Legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök." Kállai Ferenc 1944-ben végzett a Színművészeti Akadémián, 45-től a Belvárosi Színházban játszott, 1948-ban pedig a Nemzeti Színházhoz került. 2000-től, az új Nemzeti Színház megépítése után a Pesti Magyar Színház művésze lett, ekkor kapta meg a Nemzet Színésze címet is.

1977-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanár volt. 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt. 56-ban és 58-ban Jászai Mari-díjat, 73-ban Kossuth-díjat, 87-ben Erzsébet-díjat kapott. 95-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 98-ban Budapest díszpolgárává választották, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is átvehette.

Több mint 100 tévéfilmben és mozifilmben játszott; emlékezetes szerepei közt volt Pelikán elvtársa alakja Bacsó Péter a A tanú című klasszikusában, Havilúd szerepe a Zsaruvér és Csigavérben , és a tanácselnök a Legényanyában. Az 50-es évektől folyamatosan kapta a szerepeket, játszott a 2x2 néha 5, a Katonazene, az Iszony, A császár parancsára , az Egy őrült éjszaka , A Hamis Izabella , a Mi lesz veled Eszterke? , a Gyula vitéz télen-nyáron , a Volt egyszer egy család , Megint tanú, a Szépek és bolondok , A három testőr Afrikában és A miniszter félrelép című filmekben is. Utolsó filmszerepét Sándor Páltól kapta a Noé bárkájában.

A színházban tragédiákban ugyanolyan emlékezetes volt, mint komédiákban. Fontosabb szerepei között ott volt Oberon Shakespeare Szentivánéji álomjából, a polgármester Gogol A revizorjából és Mefisztó Goethe Faustjából, de láthattuk Poloniusként a Hamletben, és hallhattuk az Úr hangjaként Az ember tragédiájában is. Utolsó színházi szerepe Cödlinger volt, Rejtő Néma revolverek városa című regényének színpadi változatában. A művész temetéséről később intézkednek.