 |
|
"Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát
Nem bírva, leroskad a pálya felén;
Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,
Melyet vigaszul hagy a futó remény."
Arany János
|
|
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
Thomas Mann
|
|
Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik.
Wass Albert
|
|
|
 |
|
Elhunyt Lilienthal Andor sakknagymester
2010-05-13 11:27:24
Három nappal 99. születésnapját követően, hosszan tartó, súlyos |
|
A magyar és az orosz sakk legendás alakja amellett, hogy zseniális tudású játékos volt és a magyar csapattal az 1935-ös varsói sakkolimpián negyedikként végzett, 1937-ben, Stockholmban pedig olimpiai ezüstérmet nyert, hosszú pályafutása során hat világbajnokkal is megmérkőzött. Lilienthal Andor szülei magyarok voltak, de ő Moszkvában született, majd amikor 1935-ben megnősült, az orosz fővárosban telepedett le. 1976-ban költözött végleg vissza Magyarországra.
Lilienthal Andor volt világbajnokjelölt, majd tapasztalatát edzőként kamatoztatta, 1951 és 1970 között a világbajnok Tigran Petroszjant edzőként segítette. Életem, a sakk címen 1985-ben jelent meg életrajzi regénye, amelyet oroszul, angolul és németül is kiadtak.
| Lilienthal Andor, a legidősebb élő sakkmester
 1911. május 5-én Moszkvában született magyar származású zsidó családban Lilienthal Andor. A nehéz gyermekkort megélt Lilienthal 15 évesen kezdett el sakkozni, és néhány év elteltével a világ legjobb sakkmestereivel mérhette össze tudását. Napjainkban ő a legidősebb nemzetközi nagymester.
1911. május 5-én Moszkvában magyar származású zsidó családban született Lilienthal Andor. Édesanyja énekesnő volt, édesapja pedig elektroműszerészként dolgozott. 1913-ban azonban a család kettészakadt: az anya úgy döntött, hogy a három gyermekével együtt visszaköltözik Magyarországra. Mivel anyja nem tudta ellátni gyermekeit, ezért gyermekotthonba adta őket.
Lilienthal Andor az otthonban szakmát is szerzett, azonban mint szabó nem tudott elhelyezkedni. 15 évesen tanult meg sakkozni, ami olyan jól ment neki, hogy a későbbiekben már ezzel kereste a kenyerét. Budapesti, bécsi, berlini, párizsi kávéházakba járt, ahol sorra megverte „amatőr” ellenfeleit. Rövid időn belül a világ legjobb sakkozóival - Capablancával, Aljehinnel került ismeretségbe.
Csehszlovák, szovjet és magyar sakkbajnokságokat nyert. A folkestoni, a varsói és a stockholmi sakkolimpián is kiemelkedő teljesítménnyel képviselte a Magyarországot. Az 1930-40-es évek a legnagyobb sikereket hozták meg számára. A legeredményesebb éve 1934 volt: ekkor a világ hatodik legjobb játékosaként tartották számon.
Napjainkban Lilienthal Andor az utolsó még elő nemzetközi sakkmester, akinek megadatott, hogy Emanuel Lasker, José Raúl Capablanca vagy Alexander Aljehin ellen játsszon.
Kun Enikő
|
|
|
|
|
 Kedvencekbe |
 Nyomtatóbarát változat |
 Barátomnak küldöm |
|
 |
 |
|
|
 |
|
|
A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsője, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettől, kísértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkívül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.
Thomas Mann
|
|
|
