 |
|
"Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát
Nem bírva, leroskad a pálya felén;
Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,
Melyet vigaszul hagy a futó remény."
Arany János
|
|
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
Thomas Mann
|
|
Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik.
Wass Albert
|
|
|
 |
|
Nyolcvan éves korában elhunyt Varga Gyula, Jászai-díjas színművész - tudatta a Miskolci Nemzeti Színház.
2010-01-17 16:58:59
Elhunyt Varga Gyula |
|
Varga Gyula 1959 óta volt a miskolci színház tagja, ez idő alatt 126 szerepben lépett fel. A miskolci közönség legelőször Heltai Jenő A tündérlaki lányok című vígjátékában, utoljára 2001-ben a Tizenkét dühös emberben, majd 2002-ben a Kakukkfészekben láthatta.
A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1954-ben a Szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte pályáját, majd 1955-ben az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. A Miskolci Nemzeti Színháznak 1959-től volt tagja. Kamaszos bájával, humorával, rögtönzéseivel táncoskomikusként rövid idő alatt a város kedvenc színésze lett. Az évek folyamán egyre összetettebb szerepekben lépett fel, majd drámai epizódokat is sikerrel formált meg. Színészetét, egész lényét a szeretetteljes humor jellemezte. Emlékezetes alakítása volt a Mágnás Miska, a Svejk és a Kakukk Marci címszerep, ő játszotta Musztafa bey a Bál a Savolyban, Froscht A denevérben és Firszt a Cseresznyéskertben.
A Déryné-gyűrűt 1977-ben, a Déryné-díjat 2000-ben kapta meg.
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház |
|
|
|
 Kedvencekbe |
 Nyomtatóbarát változat |
 Barátomnak küldöm |
|
 |
 |
|
|
 |
|
|
A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsője, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettől, kísértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkívül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.
Thomas Mann
|
|
|
